Barca – medence észak-nyugati sarkában, az Olt folyó bal partján, a Persányi hegység észak-keleti lábánál, Brassó várostól 37 km távolságra, fekszik Apáca község, a Barcaság egyik végvára.  A település  története a messzi múltba tekint vissza. Szeli József 1763-ban írt ,barcasági magyarok történetéről szóló krónikájának hatodik részében ezt írja: „Lajos magyar király (1348) a törcsvári határt és a Temes torkolatától fogva Háromszékig felnyúló havasoknak alját, mint a királyi tulajdon fiscalis puszta helyét, maga embereivel megülteti és ezeket a havasoknak megjárható helyein fegyveresen őrizőkké rendeli, semmi egyéb szolgálati joga ezeknek nem lévén, hanem hogy a hazát az ellenségnek beütésétől oltalmazzák, és minden havasi nyílásokon vigyázzák. A Barczaságnak napnyugati és északi részét is, a király hasonló őrökkel megraká és ugyanakkor mint Krizba fölött a havason, egy erős kőszálon a Krizbai várat, s mind a Barczaság végén Apáczán egy ingoványos tó között,  az Apácza várat fundamentomából felépítette,  melynek romladozásban levő kőfalai máig is szemekkel láttatnak.”

Úgy a krónika híradása,  mint a nemrégen – a budapesti Széchenyi Könyvtárban – felfedezett címer és pecsét is tanúsítja,  Apáca , Nagy Lajos király által alapított végvári település,  amelyet először katona, majd  később félkatona családok laktak, akik gazdálkodással is foglalkoztak. Mint végvári  települést, nem kímélte meg a történelem vihara. A folyamatosan betörő ellenséggel való harc nehézzé tette az életet , de az  itt lakók mégis megmaradtak ezen a területen, nem engedve hogy szétszórja őket semmilyen veszedelem.

Apáca népe a település megalapításakor katolikus hitű, a pápai tizedjegyzék szerint kb.400 lakos lakja.Bizonyos adatok szerint valamikor zárda vagy apácakolostor lehetett a község területén. Orbán Balázs úgy ír „A székelyföld leírása” című művében erről a kolostorról, mint aminek romos alapjait még ő is látta. Azt próbálja sugallni, hogy nevét is innen kapta a falu. A XVI században Brassó reformációja után azonban evangélikus hitre térnek a falu lakói. Azóta szorosan kötődnek hitükhöz és Evangélikus Egyházunkhoz. Ezt a kötődést az tükrözi a legjobban, hogy az egyházközség, a kommunizmus ideje alatt is hűen ragaszkodott evangélikus hitéhez és ezt a ragaszkodást az elmúlt 25 év bizonytalansága és szekularizált világunkban való útkeresése sem tudta a nagytöbbségből kitörölni.( Ma is meghaladja az ezer főt, az evangélikus egyházközség lélekszáma.)

Ugyanez a szoros kötődés és ragaszkodás tapasztalható a népi hagyományok őrzésében is. Ugyanis sok hagyomány, népi szokás él még Apácán, ami máshol már teljesen kihalt. Reguták falukerülése, szüreti bál, farsang, farsang-temetés, ami lovas felvonulással van egybekapcsolva és nem feledkezhetünk meg a kakaslövésről, ami messze földön híressé tette a falut, olyannyira, hogy húsvét vasárnapja délután, kakaslövéskor rengeteg turista látogatja a községet. Sőt az utóbbi években a falu népe belépett a hagyományteremtők sorába. Az 1998-as évben először megrendezett és azóta12 alkalommal , újra megrendezésre került  Apácai Napok rendezvénysorozaton,  a falu népe újra bebizonyította, hogy ha akar, tud tenni önmagáért, a közös érdekért, és tud egyházával közösen, igazi otthont teremteni magának.