Apácán 1427-ben kőtemplom épül, a megrongálódott fa kápolna helyén és önálló egyházközség alakul. Ennek első írásbeli bizonyítéka Hunyadi János vajda 1440-ben kiadott rendelete, amiben elrendeli, hogy Krizba, Apácza és Szentmihály (Csernátfalu) „parochis” lakói,  mindenféle öreg és apró dézsmájuknak felét saját papjuknak adják. Két évtizeddel később Apácáról, Mátyás király 1460 augusztus 25-én Diósgyőrben kelt adománylevelében olvashatunk, melynek alapján a falut, bölöni Forró Simonnak és szentgyörgyi Forró Miklósnak adományozza. Majd 1508-ban II.Ulászló király elzálogosítja a falut, a Törcsvárhoz tartozó barcasági csángó falvakkal együtt Brassó városának 6300 forintért 25 évre. A később újra szabaddá vált települést  II.Rákoczy György erdélyi fejedelem pénzzavarában Törcsvárral és a hozzá tartozó falvakkal együtt 1651-ben újra elzálogosítja Brassó városának, azzal a kikötéssel, hogy az elzálogosítás után is az ott lakók szabad polgárok maradjanak. A törvény beiktatott kikötései azonban nem voltak betartva, így e szabad népet a Brassói fennhatóság leigázta és jobbágysorsba vetette, így végleg beolvasztva a települést Brassó vidékébe. A XV sz. első felében létrejött egyházközségről kevés írott emlék maradt fönn mivel a település több ízben teljesen leégett részben az ellenséges támadások miatt, részben pedig a helybeliek hibájából. Így az 1794-es nagy tűzvész is, amely néhány gyerek felelőtlen játszadozása miatt keletkezett, a falu teljes pusztulását és a templom, papilak  és levéltár leégését eredményezte.

A templom azonban minden tűzvész után újjáépült. Az 1794-ben leégett templom üszkös romjai fölött 1804-ben már új templom áll, amely egy új oldalhajó hozzáépítésével 1908-ban nyeri el ma is látható formáját.

A régi torony 1768-71-ben újjáépült,a vár egyik korábbi megfigyelőtornyának (leányvár) alapjaira ,azonban a tűzvész miatt ez is megrongálódott, 1810-ben megjavítják és ekkor egy toronyórát szerelnek bele. A ma is látható torony építése 1898-ban kezdődött. Az évek folyamán sokszor tatarozzák. Ezek közül kiemelkedő az 1977-es földrengés utáni tatarozás. Már az első toronyban két 1791-es brassói öntésű harang hirdeti Isten dicsőségét. A 300 kg-os nagyobb harang az 1848-as forradalom idején az ágyúöntők műhelyébe került. A hívek áldozatkészségének köszönhetően 1922-ben a kisebb (150 kg) mellé egy aradi öntésű újabb nagyharang került, amelynek  felirata: „Az élőket hívogatom, a holtakat elsiratom, a felhőket szétszaggatom.”

1850-ben a templomot korülvevő védőfal gyilokfolyósólya, stratégiai fontosságát elveszítve, lebontásra kerül, így egy 2,5-3 m fal marad csupán.

A tűzvész emésztette régi oltár helyett 1804-ben újat készítenek, amit 1890-ben javítanak, majd 1904-ben felcserélnek a ma is használatban lévővel. A keresztelő medence 1898-ban készült.

Az orgona 1896-os datálású, Szoukenik János, szegedi orgonaépítő mester munkája. De adataink vannak arról, hogy ezt megelőzően is volt orgona a templomban, amely valószínű, szintén a tűz martaléka lett.

A tűzvészben megrongálódott templomi bútorzatot 1819-ben felújítják a karzattal együtt. 1982-ben azonban a gyülekezet, a bútorzatot és a karzat burkolatát kicserélte és új szószéket építtetett. Az új bútorzat és karzat Gál György, a szószék pedig Fancsali Antal helyi mesterek munkája.

Az egyházközség kegyszerei közt, kiemelkedő hely illeti az 1796-os gyártmányú, valószínűleg brassói ötvösök által készített aranyozott ezüst úrvacsorakelyhet. Ugyancsak aranyozott ezüst az 1909-ből származó ostyatartó tál is.

Az egyházközség régi papilakja helyén, amely az 1794-es tűzvész alkalmával megsemmisült, 1826-ban új épül  és 1990 után bővítették.